„Lehet az embernek a szenvedélye a hivatása, egyben a saját egzisztenciája is. Tíz-tizenöt év volt, mire ezt elértük” – meséli Varga Livius annak a bő egy évtizednek a tapasztalatát, amikor még komoly lemondást, környezetük részéről pedig sok türelmet igényelt a Kiss Tibivel közös csínytevésének indult Quimby.
Multifunkcionális multitálentum, aki a Quimbyben ugyan nem frontember, de nem is egy háttérbe húzódó típus. Az ütőhangszeres dumagép nyolcadikos zeneiskolásként kapta első fapados dobfelszerelését, majd az érettségi és másfél év Amerika után kamaszkori cimboráival útjára indította Dunaújvárosban az egyik legnépszerűbb és legaktívabb magyar zenekart. Mellette egyetemre járt, vendéglátózott, gyereket nevelt, de – mint mondja – a zenekarral kapcsolatban egy pillanatig nem habozott soha, hogy megéri-e.
A zenében számára a mai napig nem a siker az elsődleges öröm, sokkal inkább a jelenlét, az alkotás, ahogyan a közös élményeik belesűrűsödnek egy-egy pillanatba, vagy éppen az energia, amit a közönségtől kap vissza. Hogyan alakult meg másik zenekara, A Kutya Vacsorája? Milyen produkciókra a legbüszkébb? És mi lesz vele öt év múlva?
Kultúrfitnesz 
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!