A szürke ötven árnyalata egyik betétdala a Love Me Like You Do, ezért többet várunk Ellie Goulding slágerlistákat ostromló felvételétől, mint egy átlagos szerelmes daltól. Hogy megkapjuk-e? Mellékes. Ennél sokkal fontosabb, amit a kordivatról mesél.
Az Ikonikus dalok rovatban visszalapozva könnyen feltűnhet, hogy a 70-es évek a háborúellenes dalok korszaka volt a popzenében. Ahhoz viszont, hogy a mai korszellemet elcsípjük, elég bekapcsolni a rádiót. Bár a popipar nagyjainak többsége nem éppen a példás magánéletéről híres, a kortárs slágerek túlnyomó része mégis szerelmes dal. Vágyakozós, őrlődős, beteljesülős vagy szakítós, egyre megy. Ha hihetünk a popzene trendérzékenységének, márpedig miért ne tennénk, könnyen arra juthatunk, hogy ma a párkapcsolat, az elköteleződés a legégetőbb probléma – legalábbis a világnak abban a szerencsés részében, ahol saját érzéseikkel lehetnek elfoglalva a rádióhallgatók.
Azt nem mernénk biztosan állítani, hogy Goulding lángoló dala sokat ad hozzá ehhez a folyamathoz. A Love Me Like You Do inkább kereskedelmi, mint kritikai sikert aratott, és népszerűségéhez jelentősen hozzájárult a botrányfilm is, amelyhez készült. Grammra pontosan tartalmazza az összetevőket, amitől egy szerelmes dal ma biztosan a slágerlisták élére kerül – és ez a tanácstalanság a legárulkodóbb. Éppen ezért érdemes elolvasni Babiczky Tibor fordításában magyarul!
Kultúrfitnesz 